Budapest, Béke tér 10.

A XIII. kerületi Béke tér egyik oldalán, a Szegedi út torkolatában áll egy üres, vélhetően bontásra váró ház. A mellette már majdnem a teljes háztömböt megevő "Centrál Park" nevű legújabbkori mázas lakótelep nyilván előbb-utóbb ide is kiterjed (legföljebb pillanatnyilag a válságra való tekintettel sztendbájba kapcsoltak az építtetők).

Hogy irodaház volt, vagy iskola, vagy valami egyéb, még nem tudtam kideríteni; a tömbre szóló szabályozási terv tanulsága szerint mindenesetre eltűnésével számoltak a várostervezők.

A ház amúgy nagyjából mindazt megtestesíti, amit Corbu néhány évtizeddel korábban lefektetett az "Egy új építészet felé"-ben; modern a szó eredeti, fundamentális értelmében: tekintet nélkül a tompaszögű utcasarokra, szigorú, derékszögű koordinátarendszerű épület, modern sarokfelfogással (vagyis anélkül); tér felé a főhelyiségek szalagablakaival, a Csata utca felé bütühomlokzattal (igaz, ezt elegánssá teszi a lépcsőházat teljes egészében a homlokzatra kirajzoló üveg függönyfal és a mészkőburkolat).

Hogy helyzetére mégis reagáljon, a nagykönyvben megírt, pillérekre kiváltott, és azok alá árkádosan behúzott földszint a mellékutca felé kibújik a ház négy emelete alól, tompaszögű lepényépülettel képezve térfalat ott is.

A főhomlokzat négy emeleti ablaksora kihasználja a szigorú modern stílus szűk homlokzatalakítási eszköztárát, az egyes szintek ablakai "játékosan", szintenként más-más sorolási renddel állnak össze szalagablakká; az első emeletiek mind egy irányba néznek, fölötte szintenként egy tengelynyi eltolással, páronként egymás felé fordulnak.

Még a szomszédos, magastetős, eklektikus házhoz is úgy csatlakozik, ahogy az iskolában tanítják a modern elveket: behúzott, eltérő homlokzati osztású, "lukarchitektúrás" nyaktaggal.

Látom lelki szemeim előtt, milyen elegáns, mai értelemben vett modern középületté válhatna a ház egy értő, színvonalas rekonstrukció során, mégsincs sok kétségem, hogy nemsokára már csak képek fogják őrizni emlékét a cybertérben.