2011. október 25., kedd

Az óbudai kísérleti lakótelep - kiállítás Kiscellben



Az óbudai kísérleti lakótelep a hazai késő-modern építészet egyik legérdekesebb és legegységesebb próbálkozása a méltó lakhely megteremtésére tipizált formában, a tömeges termelés igényével. A keletkezése körüli pár esztendő volt az a rövid, kivételes időablak, amikor felcsillant a remény a hazai építészek, várostervezők előtt, hogy a háború előtti évek modern lakásépítésének eredményeit felhasználva, azokat persze a kor és kontextus lehetőségeire hangszerelve, megteremthessék a korszerű, tömeges, modern lakásépítés alapjait.


1958-at írunk; épp csak néhány évvel vagyunk azután, hogy a magyar építészek a hruscsovi fordulat nyomán kezdtek fellélegezni a szocialista realizmus központilag rájuk kényszerített nyomása alól. Körös-körül ugyan még épülnek a grandiózusan anakronisztikus szocreál köz- és lakóépületek, a tervezőasztalokról lekerülő rajzok azonban az ötvenes évek közepe óta egyre inkább vállalják a modern attitűdöt, már benne járunk a "hosszú hatvanas években". Ugyanakkor a lakótelep-építésbe még nem csapott bele végleg a ménkű a dán, majd szovjet mintájú paneles építésmód képében; folynak már ugyan paneles építési kísérletek, példának okáért az eddigre Sztálinvárosból Dunaújvárossá avanzsált szocialista bezzeg-városban, de még nincs végleges pártdöntés a telepépítés jövőjéről. A József Attila lakótelepen már állnak a monolit vázas középmagas házak, de Tenke Tibor még meg sem tervezte majd csak 1963-ban (1967-ben?) felépülő budafoki kísérleti csúszózsalus házait, hogy alternatívát mutasson a blokkos építésmódnak.


1958-ban tehát kiírásra kerül a lakásterv-pályázat, melyben az építészeket olyan alacsony, egy-három emeletes házak tervezésére biztatják, melyek típustervként szolgálhatnak a későbbi lakótelep-építések során. Az elképzelt építésmód még alapvetően hagyományos, a háború előtti modern építészet megoldásait idézi, sok a falazott kitöltő fal, az előregyártás sem kap átütő szerepet. Az elvárt lakásméret persze mai szemmel nézve igen szűkös, de ez, tekintve az ország gazdasági helyzetét és a permanens lakásínséget, érthető. A megvalósításra kiválasztott tervek építészei (a pontos adatokért köszönet Branczik Mártának):

Beépítési terv: Kiss Albert és Pomsár János (Buváti)

115. jelű sorház (kétszintes lakásokkal): Horváth János (Lakóterv)
116. jelű sorház (kétszintes lakásokkal): Szőke Gyula (Pécsi T.V.)
124. jelű sorház (kétszintes lakásokkal): Pásztor Lajos és Márton István (Lakóterv)

201. jelű egyemeletes sorház: Zdravits János (Közti)
210. jelű egyemeletes sorház: Körner József (Lakóterv)
214. jelű egyemeletes sorház: Südi Ernő és Wágner László (Iparterv)

315. jelű 3 em. sávház: Árkai István és Regula Ede (Lakóterv)
325. jelű 3 em. sávház: Csordás Tibor (Lakóterv)
Á-CS jelű 3 em. sávház: Árkai István és Csordás Tibor (Lakóterv)

404. jelű 3 em. sávház: Radnai Lóránd (Lakóterv)
420. jelű 3 em. sávház: Körner József (Lakóterv)
MOT I.1-13/58. jelű 3 em. sávház: Árkai István (Lakóterv)

P1. jelű 3 em., szabadonálló ház: Böjthe Tamás (Iparterv)
514. jelű 3 em., szabadonálló ház: Benjámin Károly, Boross Zoltán, Tarján László (Buváti)
524. jelű 3 em., szabadonálló ház: Árkai István, Kovács Jenő, Regula Ede (Lakóterv)
527. jelű 3 em., szabadonálló ház: Mináry Olga (Iparterv)
P2. jelű 3 em., szabadonálló ház: Legány Zoltán és Schmidt Lajos (ÁÉTV)
P3. jelű 3em., szabadonálló ház: Kiss E. László (Közti)

620. jelű 3 em., középfolyosós sávház: Rimanóczy Jenő (Iparterv)

40 fős bölcsőde típustervének adoptálása: Fábián István (Lakóterv)

Beépített konyhabútor-elemek: Kovács Zsuzsa (Lakóterv) 


A tervezők a modern tervezési elvek teljes eszköztárát bevetik a "minimál-lakások" maximális kihasználhatósága érdekében, igaz, a létrejövő kis terek olyannyira szűkösek, hogy a hagyományos berendezési tárgyak, bútorok nem férnek be, így egy évvel később bútortervezési pályázatot is ki kell írni, hogy be lehessen rendezni az első felépülő mintaházakat.


1960-ban újabb pályázatot írnak ki az építészek számára, most már középmagas házak tervezésére. Eddigre állnak az első alacsony mintaházak, és a köztudatba kezdenek betörni azok a bútorok, berendezési tárgyak, melyek, túlélve az óbudai kísérletet, százezernyi magyar otthon ismerős darabjaivá válnak a késő Kádár-kor éveiben.


A középmagas épületek (értsd: a legmagasabb hasznos szint padlószintje nincs magasabban 30 méternél) tervezésénél is a hagyományosnak tekinthető szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni. A pályázat nyertese Dul (vagy Dúl) Dezső, a kor sokat foglalkoztatott ÁÉTV-s tervezője.


A végül felépült, ma óbudai kísérleti lakótelepként ismert, néhány háztömbnyi lakóterület sajnos nem lett nyitánya az itt kifejlesztett típusok széles elterjedésének. Igaz, akadt olyan épület, melyet később több helyszínen, jó néhány példányban felépítettek, legtöbbjük azonban csak önmaga mementója maradt. Az elkészült néhány házat belakták, a fák felnőttek, s nem sokkal később, a paneles lakótelep-építés kezdetén az egyik első nagy, mai értelemben vett lakótelep nőtte őket körül. Igaz, valami ott maradt a levegőben: a panelépületek, a Flórián Üzletközpont építése során felrobbantott római tábormaradványok miatt kipattant botrány nyomán lábakra lettek állítva, hogy ezzel a lehető legkisebb kárt okozzák a föld alatt szunnyadó korábbi városromokban. Igaz, a leradírozott régi Óbudán ez már nem segített. Később, a Bécsi út és a Vörösvári út közti, elkeskenyedő rész beépítésekor pedig Kaszab Ákos feszegette a paneles építésmód addigra dogmává merevedett, gazdasági szükségszerűségként beállított merev telepítési rendszerét már-már posztmodern gondolatokat karcoló telepítési tervével, magára haragítva ezzel lakóterves főnökeit.


Az óbudai kísérleti lakótelep az utóbbi években a szélesebb szakmai nyilvánosság előtt is kezd előtűnni az elfeledettségből: az egykori ARC' építészeti-teoretikai folyóirat 6., "Jól lakni" alcímű számában, 2001-ben komoly cikket szentelt neki. Most pedig a Kiscelli Múzeumban nyílt a teljesség igényére törekvő, átfogó kiállítás Branczik Márta kurátor, a múzeum építészeti gyűjteménye vezetőjének irányításával. A tárlat bemutatja mind az 1958-as, mind a '60-as pályázat díjazott terveit, és néhányat az '59-es pályázaton nyertes, s később széles körben elterjedt bútorokból. Az installációkat, a kiállítás vizuális arculatát Csillag Katalin építész tervezte, a 3H építészirodától megszokott lényegre törő, racionális stílusban. A látványt a trepnikből (bocsánat, raklapokból) épített posztamensekre fektetett nagy, informatív tablók uralják, melyek egy-egy épületet dokumentálnak a felépült 25-ből, rajzzal valamint korabeli és mostani állapotot mutató fotóval. Az építészeti kiállítások szokásos rajzos-fotós világát már a kipakolt bútorok is kellemesen oldják, de a fő poén a háttérben álló nagy fehér tömb: az egykori templomtér hátsó felében felépült az egyik típuslakás 1:1 méretarányú, bejárható makettje is. A helyiségekben a kor megszokott grafikájával a földre rajzolva a berendezési tárgyak szimbólumai, és egy-két valódi, eredeti bútordarab is; a korabeli típuskonyha, mely Magyarországon úttörő volt a maga nemében, lenyűgözően hiteles megereszkedett ajtajaival, leütött sarkaival.


E helyen mondok köszönetet Branczik Mártának, hogy publikálásra elküldte a kiállítás hivatalos sajtófotóit, melyeket F. Szalatnyay Judit készített. Én csak kis buta telefonos képeket csináltam a megnyitón, egyet-kettőt ezekből is beszúrok; meg két éve készült tetőtájképeimből is, melyeket a Kaszab-féle 15-emeletesek tetejéről lőttem. Az archív fotók Márton Lajos felvételei.


A tárlat 2011 december 4-ig tart nyitva a BTM Kiscelli Múzeumában. Szinte minden hétvégén van valamilyen kísérőrendezvény, részletes program a múzeum honlapján letölthető formátumban itt. Menjetek el, nézzétek meg, érdemes!



Irodalom:

Preisich Gábor: Budapest városépítésének története 1945-1990
Műszaki Könyvkiadó, 1998; p. 76.



Rados Jenő: Magyar építészettörténet
Műszaki Könyvkiadó, 1975; p. 362.


Nincsenek megjegyzések: