Vegyesbolt Mártélyon

Maradjunk még egy kicsit az apró Csongrád megyei falunál, Mártélynál. Ha, elhagyva a Holt-Tisza partján lassan enyésző üdülőterületet, átmegyünk a környék legmagasabb terepalakulatán, a töltésen, beérünk a tulajdonképpeni faluba. Kis település, néhány utcával, bár egykori művésztelepe kapcsán felkerült Magyarország kulturális térképére. A kilencvenes években "komoly" falufejlesztés is zajlott, a főutca mentén tucatnyi üzlethelyiséget alakítottak ki, melyek megmagyarázhatatlan módon az ország másik felében, Majkon található kamaldúli remeteség barokk épületegyüttesével mutatnak letagadhatatlan formai rokonságot, még véletlenül sem az alföldi, helyi hagyományokkal... Ezek mára, nagyrészt, üresen és elhagyatottan állnak a kialakult "főtéren". Nem úgy, mint a "falusi szentháromság", a templom, a kocsma (mely egyben horgászbolt is), és a vegyesbolt.

Ez utóbbi a mai poszt témája, a maga esetlen, mégis mára szerethetővé patinásodott "falusias" modern saroktömbjével. Tervezőjét szokás szerint nem sikerült megtalálni; a későmodern kor építészete sajnos igen rosszul dokumentált, már ami kívül esik az egykoron, a kortársak által sztárolt elit tervezők munkáin. A telepítés, az alaprajz sablonos, elnyújtott téglalap, hátsó traktusában az üzemi területtel, mely a főutca felé fordul rövidebb, karakteresebb homlokzatával, míg a kocsma mentén a vasútállomáshoz vezető keresztutcára néz a nagy üvegfelületekkel megnyitott eladótér, középen a bejárattal.

Hogy mitől érdekes ez a jelentéktelen kis falusi bolt? Meglepő, karakteres tömegformálásától, mely a főutca (a templomtól eltekintve) legfeltűnőbb házává teszi. A szikár téglalap-alaprajzra ugyanis kissé öncélúnak tűnő, hogy ne mondjam, modoros magastető került, a két traktust kihangsúlyozó töréssel és hosszanti bütüfallal. A funkció és a szerény bevilágítottság okán nehéz elképzelni, hogy a padlástérbe bármilyen hasznos helyiség került volna, így valószínűleg csupán formai játék eredménye a kétszer három sliccablak. Ezek célja valószínűleg csak annyi, hogy az eltolt nyeregtető eredményeképpen létrejött nagy oromfal egyhangúságát megtörjék; a homlokzati síkból nagyjából hatvan fokban kiforduló leskelődőablakoké épp úgy, mint lépcsősen eltolt magasságú társaiké a raktártraktus fölötti szakaszon.

 A furcsa tetőtömeg mellett a homlokzatok eltérő burkolatokkal való didaktikus tagolása is egyedivé teszi az üzletet. Az eladótér nagy felületen megnyitott homlokzatai vakoltak, míg a raktártraktus oromfali kivetülése barnás klinkertéglávál burkolt, zárt, markáns műkő ablakkeretekkel és a raktárajtó kapubélletté fejlesztett előtetőjével.

A furcsa kis épület összhatásán mára sokat rontanak a megváltozott eladótér-koncepció folytán bematricázott nagy ablakok, mégis egyedi, szerethető kis színfoltja az alföldi falunak. Meglepő, vernakulárisnak látszani akaró formálása még esetleg a közeli hódmezővásárhelyi Kultúrotthonnal is kapcsolatba hozhatja, barnás téglaburkolata, markáns műkő ablakkeretezései mindenképp. Hogy e külső jegyeit mire föl nyerte? Ha a negyvenes évek végén épült, talán a skandináv hatásnak, ha pár évvel később, akár a szocreálnak is köszönhetők e jegyek... Vagy netalán egy kései, hetvenes évekbeli házról van szó, éledező poszt-modern gondolkodással? Ki tudja? Tényleg, nem tudja valaki, mikor került ide...?