2013. június 2., vasárnap

Bréking: egy évek óta üresen álló, későmodern házat nem lebontanak, hanem újranyitnak - MRT Óvoda, Budapest, Völgy utca



A hetvenes évekre már világszerte elterjedt a könnyűszerkezetes építésmód, nem csak az ipari és mezőgazdasági építészet terén, hanem a középületek építése során is. Magyarországon, "a vas és acél országában" azonban valahogy nem honosodott meg a modern építészetnek ez az épület megformálására is ható szerkezetépítési módja. Végül az IPARTERV-ben, ami még ekkor is a hazai modern építészet (és a neoavantgarde kultúra) egyik zászlóshajója volt, 1970-ben kidolgoztak egy a középületek iparosított megvalósítására alkalmas, könnyű elemes építési rendszert. Vámossy Ferenc tanár úr óráiról úgy rémlik, a rendszert engedélyező hatóság nagyon nem akarta megérteni a könnyűszerkezetes építésmód előnyeit, így az elhúzódó iszapbirkózás eredménye egy meglehetősen nehéz, bumfordi "könnyűszerkezetes" rendszer lett... Tudjuk persze, hogy Ludwig Mies van der Rohe, a modern egyik nagy úttörője már a második világháború előtt is azzal szembesült, hogy az 1929-es barcelonai világkiállításra tervezett német pavilonjának acélpillérei nem felelnek meg tűzvédelmi szempontból, így körbe kellett őket betonoznia. Az őszinte szerkezetek nagy harcosa erre acél szelvényekkel burkolta be a betonoszlopnak látszó acélpilléreket, hogy a látogatóknak mégis acéloszlopoknak tűnjenek a teherhordó szerkezetek.


Visszatérve Budapestre, az iparterves Kévés György kapta a feladatot, hogy az új rendszerrel óvodát tervezzen a II. kerületi Völgy utca 1. alá a Magyar Rádió és Televízió dolgozói gyerekeinek. A hatalmas, ősfás telek erősen lejt a Völgy utcától lefelé, így a terepadottságoknak és a csoportszobák dél-keleti tájolási követelményének köszönhetően Kévés teraszosan eltolt, összetett tömegű épületet helyezett közvetlenül az utca mellé. A villamos ezen a szakaszon jó nagy robajjal fut be a Vadaskerti úti megállóba, pláne a hetvenes években, amikor még 1000-es motorkocsik közlekedtek, olykor zötyögő pótkocsikat rángatva, az 56-os vonalán, így a bejárat felőli oldalra a szervizhelyiségek meglehetősen zárt homlokzatát mutatja a ház. A csoportszobák ugyanakkor az ellenkező oldalra, a telek belseje és az Ördög-árok völgye felé néznek, sokkal nyitottabb és tagoltabb falakkal.


A 250 fős óvoda 5 helyisége az utca szintjén, míg másik öt egy emelettel lejjebb, közvetlen kapcsolattal az ősfás park felé épült fel. A teraszházak terén ekkor már elismertséget szerzett Kévés (pl. Meredek utcai teraszház, 1969) a kétszintes óvodát is eltolt szintekkel oldotta meg, nem csak oldottabb épülettömeget nyerve így a gyerekek által használt oldalon, de a felső szint foglalkoztatóihoz nagy teraszokat is, ellensúlyozva a közvetlen kertkapcsolat hiányát.


Az utca felőli, zárt homlokzat képét a függőleges, acél lamellasor határozza meg, ami végigvonul az közterületek felől, a függönyfalak előtt, és a rá rímelő acél-lamellás kerítés. Ezt a zártságot csak a bejárat nagy kinyúlású, könnyed előteteje töri meg, alulról meleg hatású fa lambériaburkolattal téve kissé barátságosabbá az egyébként meglehetősen rideg utcai megjelenést. A kert és a foglalkoztatók oldalán a lamellák nélküli üvegfelületeket színes parapetek teszik vidámabbá, bár ezek a mostanra összezárult őspark fáin és bokrain keresztül épp csak felsejlenek.


Az akkor már Superkids névre hallgató óvodát hét évvel ezelőtt zárták be. Az épület eléggé lepusztult, lamellái helyenként foghíjasak, a tető bádogozásán hiátusok és törések, csak a bronzhatású (feltehetően alumínium) nyílászárók csillognak selymes fénnyel, szinte, minta újak lennének.
 

A helyszíni fotózáskor azonban, nem kis meglepetésemre, egy a helyszínen dolgozó embertől megtudtam, hogy megkezdődött a leromlott ház állapotfelmérése, a következő, szeptemberi "tanévtől" kezdve pedig újra kinyit az óvoda a kerületi önkormányzat és a katolikus egyház közös üzemeltetésében, talán a nemrég a bulvármédiában hullámokat vető, szintén második kerületi, Labanc úti katolikus óvodabezárást kompenzálandó. Hát igen, az új köznevelési törvény kényszere nagy úr...


Az épület most állítólag csak kisebb felújításon esik át, így nagy, mára elavult energetikát képviselő üvegfelületei, és a vélhetően szintén nem éppen naprakész hőszigetelésű könnyűszerkezetes fal- és tetőszerkezetei komoly kihívás elé fogják állítani az üzemeltetőt, pláne, hogy a házban csak fűtési épületgépészet van, hűtésről nem gondoskodik semmi, és a lamellarendszer is csak a kevésbé releváns oldalon árnyékol, fixen, sem motorral, sem kézzel nem állíthatóan.


Ennek ellenére örülök, hogy a magyar építészettörténet e meglehetősen mostoha korszakában újdonságot képviselő épület nem pusztul el. Remélem, hogy néhány év elteltével sem fogják lebontani, hanem inkább komplex energetikai-építészeti korszerűsítéssel teszik majd alkalmassá a mai kor kihívásainak. A korszerű városfejlesztés nem a meglévő épületek ledózerolásában látja a jövőt, hanem a meglévő, üres vagy alulhasznosított épületállomány értékalapú megújításában, fejlesztésében. Ezzel nem csak a korábban beléjük épített energiát őrizzük meg részben, hanem csökkentjük a régi épületszerkezetek bontásából és megsemmisítéséből, valamint az újak létrehozásából és szállításából adódó környezetterhelést is. Hogy emellett olykor egy-egy megőrzésre érdemes ház túlélését is biztosítjuk, az csak hab a tortán...


Irodalom (és az archív képek forrása):

Preisich Gábor: Budapest városépítésének története 1945-1990
Műszaki Könyvkiadó, 1998; p.138.


Jékely - Sódor: Budapest építészete a XX. században
Műszaki Könyvkiadó, 1980; p. 53.

Nincsenek megjegyzések: