A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4_Dániások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4_Dániások. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 9., vasárnap

Cimbalom utcai református nyugdíjasház és templom

E blog indításakor nem számítottam rá, hogy 1980 utáni ház is elő fog itt fordulni. A II. kerületi Pusztaszeri úton, az MTA-KKKI fotózása közben azonban szemembe ötlött az út túloldalán álló épület; s mert legutóbb a budai hegyvidék későmodern-kori társasházas beépítéséről írtam, ide kívánkozik, bár nem társasház a szó hagyományos értelmében.

A hetvenes évek vége felé egy Erdélyből ideszármazott református asszony, Fésűs Imréné felajánlotta vagyonát és telkét az egyháznak templom építésére. 1980-ban meg is tervezte az épületet Szabó Iván építész, aki 1970-ben Ybl Díjat kapott a szombathelyi Isis Hotel tervezéséért, majd ugyenebben az évben megkezdődött a kivitelezés is Szabó István szintén Ybl-díjas építész, a templomépítészet akkori egyik legavatottabb szakértőjének műszaki vezetése mellett. Az 1983-ban átadott épület földszintjén kapott helyet a puritánságában is szép, egyszerű templomtér, felsőbb emeletein pedig nyugdíjas református lelkészek számára helyeztek el lakásokat.

A ház formavilága egyszerre tükrözi tervezőjének modern attitűdjét, és reflektál a kor átmeneti jellegére, amikor több évtizedes lemaradással Magyarországon is szélesebb körben kezdett elterjedni a posztmodern építészet. Ezzel együtt mentes a formák tobzódásától vagy historizáló építészeti elemek megidézésétől; csak az összetett tömegképzésű magastető és a templom funkcióra utaló torony-szerű tömeg félnyereg-teteje okán gondolhatjuk, hogy nem a klasszikus későmodern időszakban született.

Ami a homlokzatképzést és a részleteket illeti, a klasszikus modern skandináv építészetttel való rokonsága tűnik szembe. A vörös klinkertégla-burkolat és az azt tagoló nyersbeton tektonikus elemek (áthidalók, kiváltók, oromfalszegélyek, erkélylemezek- és mellvédek) , melyeket - valószínűleg később - szürke betonfestékkel festettek át, kedvenc vesszőparipámmal, a dániás építészek életművével hozhatják kapcsolatba a házat. E kötődés, bár nem triviális, mégis halványan kimutatható. A '29-es születésű Szabó Iván 1955-ben diplomázott a BMÉ-n, majd néhány év Közép-tanszékes tanársegédkedés után 1963-tól a TTI-ben dolgozott Callmeyer Ferenc műtermében. Mestere, Callmeyer viszont idősebb Janáky István mellett tanulta a szakmát, aki, lévén Jánossy György munkatársa volt a hódmezővásárhelyi Kultúrotthon tervezésekor, már kapcsolatba hozható a Dániásokkal. Hogy ez az áttételes tudásanyag motiválta-e Szabót, vagy egyéb hatások, szándékok, ma már nem kideríthető, mert az építész néhány évvel ezelőtt, 2006-ban elhunyt.

A Cimbalom utcai templom utóéletéről még elmondható, hogy a gyülekezet a 2000-es években az épület kertjében fa haranglábat építtetett, mely aránylag visszafogott, modern formájával nem üt el lényegesen az épülettől. Szintén mostanság került székelykapu is az utcai kerítésbe.


Irodalom: Székely Imre: Templomaink (Budai Polgár Könyvek, 2000)

2009. május 21., csütörtök

Kik azok a "dániások"?

(Jánossy György)

A második világháború vége felé, amikor a német hadvezetés már egyre inkább számolt a katonai vereség lehetőségével, de talán még hittek benne, hogy meg lehet úszni a totális összeomlást, mérnökhallgatók egy részét próbálták átmenteni Németországba, abban a reményben, hogy a birodalom központja a csatlósországok elvesztését túlélheti, és akkor szükség lesz az újjáépítéshez fiatal mérnökökre. (Legalábbis ez volt a félhivatalos verzió, sokak szerint azonban csak lövészárok-tölteléknek volt rájuk szükség...)

A Műegyetemről egy majdnem teljes évfolyamot vittek el, köztük építészek tucatjait is. Hónapokon keresztül vándoroltak Németország felé, közben hetekig egy-egy útba eső falu tornatermében vagy csűrében folyt a tanítás, a kísérő tanárok vezetésével. A háború utolsó hetei viszonylag szerencsésen, valahol német területen érték őket. Ekkor a társaság két részre szakadt; a "déli vonat" utasai Dél-Európa felé vették útirányukat, míg az "északi vonaton" utazók végül Dániában kötöttek ki (ezen utazott az építészek nagy többsége is).

Dániában hivatalosan hadifoglyoknak tekintették őket, de az eleinte zárt tábor kapui hamar megnyíltak, ki-ki megpróbált munkát találni és pénzt keresni. A szerencsésebbek építészirodákban kaptak munkát (Farkasdy Zoltán például Jörn Utzon mellett), itt tanulták azt, amit aztán hazatérésük után kamatoztatva "dániás magyarokká" váltak. Nem mindegyikük tért persze haza, a "szabaduláskor" többen maradtak, többen meg Nyugat-Európa, Amerika felé vették az utat.

(Farkasdy Zoltán)

A "déli vonat" utasai nem voltak ilyen szerencsések, a vonatot a háború utolsó napjaiban amerikai légitámadás érte; jónéhány műegyetmista diák és tanár halálát okozva.

A témát több könyv is feldolgozta, én Bartha Tibor (1) beszámolóját olvastam, rajta kívül Madaras Jenő is leírta emlékeit (2); Palasik Mária végül történészi igénnyel is feldolgozta a témát (3). Ezek alapján pedig Papp Gábor Zsigmond két nagyon szép dokumentumfilmet is leforgatott (4), (5).

A "dániások" hazatértük, 1946 után megtermékenyítően hatottak a háború pauzája után újjáéledő hazai modern építészetre. A legismertebb dániások közé tartozott például Farkasdy Zoltán és Jánossy György.


(1) Bartha Tibor: Szia Madár: a Műegyetem építészmérnök hallgatóinak ödisszeája a második világháborúban, Koppenhága, [Szerző K.]

(2) Madaras Jenő: Hamvazószerda [1993]

(3) Palasik Mária: A Műegyetemisták Odüsszeiája 1944-1946 [Műegyetemi Kiadó, 2007]

(4) Hamvazószerda, színes magyar dokumentumfilm, Papp Gábor Zsigmond, 64 perc, 2004.
Közreműködők: Kajtár Lajos, Kerekes Szilárd, Kovács László, Madaras Jenő, Madaras Jenőné

(5) Menekülő egyetem, magyar dokumentumfilm, Papp Gábor Zsigmond, 52 perc, 2005.
Közreműködők: Adamis Géza, Bartha Tibor, Dénesi Ödön, Dragonits Tamás, Hanusz András

2009. május 8., péntek

Hódmezővásárhelyi Kultúrotthon



Nemrég került az érdeklődés sugarába (újra) a Hódmezővásárhelyi Kultúrotthon, annak kapcsán, hogy az eredeti alkotópáros egyik tagjának, idősb Janáky Istvánnak építész fiai, ifjabb Janáky István és Janáky György tervezik a ház rekonstrukcióját. Az Építészfórumon a rekonstrukció kapcsán kibontakozó vitát itt nem szeretném folytatni, viszont mindenképp szentelnünk kell egy posztot ennek a gyönyörű háznak.





Id. Janáky 1948-49-ben, vagyis a klasszikus és későmodern közti rövid, kapocsként is értelmezhető periódusban tervezte Jánossy Györggyel. Jánossy dániai tapasztalatai, lévén a "dániás építészek" egyik jelentős tagja volt, még igen melegen éltek ekkor, egy évvel hazatérte után, és ezt le sem lehetne tagadni, elnézve a ház finom téglaarchitektúráját. (A "dániásoknak" még majd szentelünk egy posztot...)


Néhány éve, még nem ismerve a házat, Hódmezővásárhelyen barangoltam, és a kisléptékű, mezővárosias házikók meg néhányemeletes modern lakótelepi házak közt messziről feltűnt a zsinórpadlás környezete fölé magasodó tömege. Ahogy hátulról, a kis lakóházak felől közeledve egyre jobban kibontakozott ez az épület, úgy álltam ott, mintha ufót láttam volna leszállni az Alföld közepén (na jó, szélén...).


A képek jelentős része az oldalsó és hátsó nézetekből készült, nem véletlenül...